A csehszlovák nagykövetséget 1939-ben a német hatóságok átvették és a német nagykövetség kirendeltségévé alakították át. Emanuel Zíma házmester és kazánfűtő egyetlen csehszlovák alkalmazottként maradt az épületben. Amikor a háborús évek során megbetegedett, és egy zsidó kórházban Mária Flamm ápolta őt, Zíma hálából azt ígérte neki, hogy – ha ezt a helyzet szükségessé teszi – menedéket nyújt neki és a családjának a nagykövetség épületében. Az ajánlatot Flammék 1944 nyarán elfogadták. Igaz, hogy Emanuel Zíma nem lakott közvetlenül a hivatal épületében, de – felváltva Josef fiával – közösen gondoskodtak a menekültekről. Amikor a németek úgy döntöttek, hogy az épületet elhagyják és a hivatalukat Sopronba helyezik át, Emanuel Zímának sikerült –a beteg feleségére hivatkozva – Budapesten maradni. Így további zsidó családoknak is menedéket tudott ajánlani. A nagykövetség épületében így összesen 13 személy – magyar és szlovák zsidó – tudta túlélni a háborút.  

 

Az új cseh nagykövet Juraj Chmiel kezdeményezése alapján  lett  eldöntve,  hogy a Cseh Köztársaság Nagykövetségének az épületére emléktábla lesz elhelyezve , amelyik a erre a höstettre fog emlékeztetni