A V4 története

1991. február 15-én a magyarországi Visegrádon találkoztak a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság, a Lengyel Köztársaság és a Magyar Köztársaság legmagasabb tisztségviselői, azzal a céllal, hogy elmélyítsék a három (majd később négy) közép-európai állam regionális együttműködését, megerősítsék a közép-európai régió identitását és ösztönözzék a térség polgárai közötti kapcsolatokat. Az országok képviselői ekkor írták alá a Nyilatkozat a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság, a Lengyel Köztársaság és a Magyar Köztársaság Együttműködéséről az Európai Integráció Útján című dokumentumot. Ez a nyilatkozat lett az alapja a közép-európai országok együttműködésének, amelynek kapcsán a Visegrádi Csoport (Visegrad Group) elnevezés honosodott meg.

A Visegrádi Csoport országainak jelentős cselekedete volt 1992-ben a CEFTA, a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás tető alá hozása, melynek célja a KGST széthullása után drasztikusan visszaesett tagállamok közötti kereskedelem megkönnyítése volt. A CEFTA nagyságrendileg évente több tíz százalékkal járult hozzá a tagállamok közötti kereskedelem bővüléséhez, a Megállapodáshoz később csatlakozott Szlovénia (1996), Románia (1997), Bulgária (1998), Horvátország (2002) és Macedónia (2006) is.

Azt megelőzően, hogy a Visegrádi Csoport tagállamai beléptek az Európai Unióba, a Csoport cseh elnöksége (2003/2004) a partnerekkel együttműködve kidolgozta a V4 további együttműködésének tartalmát, amelyet a Kroměřížben megrendezett kormányfői csúcstalálkozón elfogadott két dokumentumban rögzítettek. A Második Visegrádi Nyilatkozat az új helyzetre reflektál, amelybe a visegrádi országok kerültek, a Guidelines on Future of Visegrad Cooperation című dokumentum pedig tételszerűen felvázolja a jövőbeli visegrádi együttműködés területeit és az együttműködés mechanizmusait. A Visegrádi Csoport lengyel elnöksége (2004/2005) idején aztán véglegesen eloszlottak a kételyek, hogy a V4 országok EU-ba történő belépését követően lesz-e értelme tovább növelni a Visegrádi Csoport együttműködésének intenzitását az uniós tagságból adódó új feltételek mellett. Az együttműködés a csatlakozás után minden területen jelentősen kibővült, és fejlődésének új útjai, új lehetőségei tárultak fel.

Politikai szinten a visegrádi együttműködés formája a tagállamok különböző szintű képviselőinek rendszeres összejövetele (a legmagasabb szintű, köztársasági elnöki és miniszterelnöki szintű találkozóktól kezdve a külügyminiszterek tárgyalásain át egészen a szakértői konzultációkig). Évente egyszer kerül sor a kormányfők hivatalos csúcstalálkozójára, és mindig két ilyen csúcstalálkozó között tölti be valamelyik V4 tagállam a soros elnöki pozíciót. 2010 júniusában ért véget a magyar elnökség, ugyanezen év július elsejétől Szlovákia lett a Visegrádi Csoport elnöke.

A Visegrádi Csoportnak konkrét gyakorlati tartalmat az egyes minisztériumok közötti együttműködés ad, realizálódjon bár miniszteri szinten vagy közös szakértői csoportok munkájában. Az egyes tárcák – az éppen aktuális igényük alapján – saját maguk szervezik meg a visegrádi keretek között létrejövő találkozóikat.

A Visegrádi Csoport tagjai deklaráltan készen állnak együttműködni a közép-európai térség legközelebbi országaival, a szélesebb értelemben vett régió reformországaival, ahogy más olyan államokkal, regionális csoportosulásokkal vagy szervezetekkel is, amelyekkel sikerül kölcsönösen előnyös konkrét együttműködési területeket találni az európai együttműködés szellemében. Az ún. V4+  formátum keretén belül a legfontosabb partnerek közé jelenleg Ukrajna, Bulgária, Románia, Japán, Korea, Izrael, Egyiptom valamint néhány regionális csoportosulás (Benelux, Északi Tanács) tartozik.

Csehország és a visegrádi együttműködés

A Cseh Köztársaság a Visegrádi Csoportot kulcsfontosságú csoportosulásnak tartja a közép-európai regionális együttműködés fejlesztésében. A kezdeményezés legfőbb értelmét egyrészt abban látja, hogy erősíti a tagországokban a tudatot és az ismereteket egymásról, másrészt abban, hogy a V4 tagjai képesek közös érdekeket keresni és azokat közösen képviselni a nemzetközi színtéren. A gyakorlatban elsősorban konkrét projektek megvalósítása (minisztériumok közötti együttműködés, a visegrádi országok polgárai közötti kapcsolatok erősítése, stb.), rendszeres konzultációk, információcserék és a fontos nemzetközi kérdésekben – elsősorban az EU keretében – az álláspontok egyeztetése történik. Az együttműködéshez tág teret biztosítanak mindazok az egyedülálló regionális és történelmi tapasztalatok is, amelyekkel a V4 országok hozzájárulhatnak az EU politikájának alakításához és megvalósításához a visegrádi államok EU-tagsággal nem rendelkező szomszédjaival szemben.

Megállapítható, hogy a különbségek ellenére a V4-tagállamok számos tekintetben azonos állásponton vannak, és egyértelműen érzékelhető a szándék a kapcsolatok további erősítésére. 2010-ben – elsősorban az év második felében – a V4-en belüli együttműködés több kulcsfontosságú uniós kérdésben is elmélyült, ilyenek az energetika, az infrastrukturális projektek vagy az EU közös agrárpolitikája. Az intenzívebb együttműködést jelzi, hogy számos informális találkozó jött létre a miniszterek, miniszterelnökök között, főként az EU-szervek tanácskozásainak alkalmából.

2011 nagyon fontos év a V4 szempontjából, hiszen az EU elnöki tisztségét előbb Magyarország, majd Lengyelország tölti be. Ezzel összefüggésben a V4 országok legmagasabb rangú képviselői több alkalommal deklarálták, hogy a Visegrádi Csoport készen áll széleskörűen támogatni az elnöki pozíciót betöltő „saját” tagjait.

Nemzetközi Visegrádi Alap

A V4 országok közötti együttműködés egyik legjobban látható sikeres tevékenysége a Nemzetközi Visegrádi Alap (NVA – International Visegrad Fund, IVF) működése. Az NVA jelentősen elősegíti a visegrádi országok polgárai közötti kapcsolati háló bővülését, növeli a regionális csoportosulás külső presztízsét és egyebek mellett a V4 országok némely külpolitikai prioritása érvényesítésének is hasznos eszköze. A NVA ügyvezető igazgatói pozícióját a tagállamok hároméves rotációs elven töltik be, ennek alapján 2009-ben először vette át ezt a tisztséget három évre cseh képviselő. Mivel a projektek száma nő és azok egyre jobb minőségűek és sokszínűbbek, 2009-ben a Visegrádi Csoport kormányfői megszavazták a tagállami hozzájárulás növelését, így az Alap 2010-től már 6 millió eurós éves költségvetéssel rendelkezik. A legfontosabb programjai közé tartozik, hogy ösztöndíjakat (1,5 millió euró) és pályázatokat (3,4 millió euró) ír ki és ítél oda, ezek rendszerint a V4 országokba és a legfontosabb partnerországokba kerülnek.

2010-ben négy grúziai projekt lett jóváhagyva a Visegrád+ program keretében, amely program a V4 országok átalakulásban, átmenetben szerzett tapasztalatainak átadását célozza egyes kiválasztott országoknak (korábban négy ilyen program valósult meg Szerbiában és Fehéroroszországban). 2009-ben a Visegrádi Csoport országai úgy döntöttek, hogy az Alap prioritásai közé emelik a roma etnikumot érintő projekteket is – 2010-ben indult például a Polgármesterek a Roma Integrációért projekt, támogatást kapott a Gypsy Television internetes sugárzása, stb. Az NVA további új projektje rezidens program vizuális művészek számára vagy a budapesti OSA Archívumban folytatott kutatásra kiírt ösztöndíjpályázatok. Emellett tudományos együttműködési program is született Tajvannal. 2010-ben fogadták el és 2011-től kerül fokozatosan bevezetésre a pályázatok odaítélésének új rendszere, amellyel az elképzelések szerint jelentősen leegyszerűsödik – elsősorban a kisebb pályázók számára – a pályázati feltételek teljesítése. A Nemzetközi Visegrádi Alapról bővebb információk az NVA honlapján találhatók: www.visegradfund.org.